K.Á: Érdekes szakmád van, amit úgy gondolok, hogy csak szívvel, lélekkel lehet profin csinálni. Mikor és miért választottad ezt a szakmát?

B.E: Már 14 éves koromban tudtam, hogy lópatkoló kovács szeretnék lenni. Semmi más alternatíva nem szerepelt a terveim közt. Bár kicsit kanyargósan jutottam oda, ahol most vagyok, de úgy érzem, jó döntés volt számomra. Németországban dolgoztam évekig, ahova a mai napig visszajárok tanulni, fejlődni, újdonságokat tapasztalni.

K.Á: Bevallom, nekem nem sok közöm van a lovakhoz, de mikor fotóztam a munkád, lenyűgözött a határozottságod, pontosságod, profizmusod.

B.E: Ezt nem is lehet másképpen csinálni…